Valami változik körülöttünk és bennünk is.
Átalakulásunk tüneteihez
Írta: Dombi Katalin 2014.01.09.
Egyre feltűnőbb a változás. Nem értjük sokszor -főként a kellemetlenségek- okát, és ez lenyomhat bennünket. Ezért érdemes tudatosan keresni a pozitív változásokat. Ne lovagoljunk csak a kellemetlenségeken. Vegyük észre azt is, ha valakinek mosolygósabb lett az arca, ragyog már a szeme, könnyedebben veszi a megpróbáltatásokat mint régen.... Például egyre több a segítőkész ember. Őket is vegyük észre. Ne mindig csak a negatív dolgokat lássuk meg. És a rosszban is lássuk meg a jót!
Fizikai és lelki tünetek
A szeretetenergia egyre jobban terjed világunkban, így egyre több a szeretetteljes ember. Átalakulunk mi és a környezetünk is. A MAG csoport tagjai, akikkel több programon is találkozunk, nagy-nagy szeretettel öleljük meg egymást és olyan segítőkész mindenki a másikhoz és a közösséghez, mint a legjobb testvérek. :) Egyre több ilyen közösség van, és egyre több másokon segítő civil szervezkedés. Vegyük észre ezeket!
Ha lecsúszunk lelkileg, vagyis energetikailag - ami bizony időnként előfordul- akkor bizony nem vagyunk sugárzóak, és mások is úgy viszonyulnak hozzánk. Segít, ha megtaláljuk az okát és keresünk valami módszert a tisztításunkra és az energiaszintünk emelésére. Friss levegő, mozgás, mantra, meditáció, tisztítás, lazítás, zene, ének, tánc, jóga, hobbi, jó társaság, stb... tudjuk már, csak csinálni kell. Van, amikor csak a türelem segít, megvárni amíg átesünk rajta. De gyakran az is elég, ha megértjük, hogy fizikai és lelki gondjaink most teljesen természetesek, és ettől a gondolattól máris megkönnyebbülünk. Mert tudatunk befolyásolja az állapotunkat. Tehát mások is hasonlóakat tapasztalnak mostanában, ez a lényeg. Átalakulásunk velejárói ezek.
Földünk rezgésszintje óriásit emelkedett 3 év alatt, most 70 Hrz fölött van. Ez és sok más dolog is eredményezi, hogy testünk fizikai szerkezete változik. Sejtszinten, DNS szinten. Így fogunk tudni alkalmazkodni az új körülményekhez, az új, magasabb energiaszintű világunkhoz. Noszogatást érez a tudatunk is, hogy induljunk már el a magasabb régiókba. Ez sokféle kellemetlenséget eredményezhet. Nem baj. Ez a "kiképzésünkhöz" tartozik.
Megosztottam már átalakulási tünetekkel kapcsolatos bejegyzést, legutóbb pl. Kozsdi Tamástól. Aki még nem olvasta, annak melegen ajánlom. Ebből jól láthatjuk mik a konkrét átalakulási tünetek.
http://szepjovot.blogspot.hu/2014/01/allapotkep-kozsdi-tamas-0105.html
Érdemes elolvasni a frissítést is a végén, a hozzászólásokat.
A Szép jövőt! blogomon nemigen volt szokás megjegyzést írni (miután moderációt vezettem be durvaságok miatt) Pedig nagyon hasznos dolog lenne értelmes gondolatokat megosztani egymással. Én is szívesen venném, és valószínűleg olvasóim is, a tanulságos, vagy építő hozzászólásokat.
Jött nemrég egy megjegyzés, ami arra indított, hogy megkérjem kedves olvasóimat, hogy ha egy mód van rá, írják meg mostani személyes tapasztalataikat itt megjegyzésben, vagy nekem ímélben, ezen a címen: dombi.katalin@mailbox.hu
Akár kellemes, akár kellemetlen a tapasztalat, mindannyiunk épülését szolgálja, ha látjuk, hogy nem vagyunk egyedül a megpróbáltatásokkal ezen az Aranykorba vezető úton, ami bizony elég rögös időnként. Utólag mindent jónak, hasznosnak fogunk majd látni. Sokat tudunk egymásnak segíteni a tapasztalatok megosztásával. Bizony nem mindenki érti mi történik velük. Előfordul, hogy kétségbeesnek. Szép élményeket is kérnék, ha lehet, az átalakulásunkról.
Moderálás miatt nem azonnal jelenik meg a hozzászólás, de ígérem, hogy közzéteszem az udvariasság szabályait betartó írásokat, és a segítő szándékú, vagy segítséget kérőeket is.
Ezzel kapcsolatban elmesélek egy különös esetet, ami velem történt meg.
Buszos sztori
December végén busszal utaztam a közeli kisvárosba, enni-innivalót vásárolni Szilveszterre és Újévre. Jól fölpakoltam. Visszafelé a szomszéd faluban a busz állni szokott kb.10 percig, ezért leszálltam savanyúkáposztát venni egy közeli háznál. Néhány utas volt csak, és mivel faluhelyen elég családias szokások is vannak, ezért kértem a sofőrt, itt ne hagyjon, a sok csomag is fönn van a buszon, mindjárt jövök. Ehhez képest 50 méterrel az orrom előtt elindult a busz és hiába integettem, kiabáltam, otthagyott és vitte a cuccomat is. Kicsi a forgalom ilyenkor a kis faluban, ezért gyorsan az első arra jövő autó elé álltam, és kértem, menjen a busz után. De a sofőr csak hímezett, hámozott.
A mögöttem lévő kocsmából odajött egy férfi és kérdezte, hogy hívják a sofőrt. :) Valaki mondta a nevét, megpróbálták mobilon felhívni, de nem volt jó a szám. Erre felhívtam a mi falunkból valakit, hogy legalább a csomagomat szedjék le a buszról, mert mindjárt odaér, de az se tudott segíteni, mert épp a klotyón ült. :) Teljesen tanácstalan lettem. Kritikus helyzetekben automatikusan átadom az irányítást az égieknek. Ekkor a kocsmából kijött még két férfi, az egyik a mobilján épp azt mondja, hogy itt áll a hölgy az úton! A sofőrt hívta, aki már épp fordul vissza és jön értem.
Kiderült, hogy a szomszéd faluban (ahol én lakom) vette észre a sofőr, hogy nem vagyok a buszon. :) A kocsma előtt álldigáló cigány férfi ragyogó szemekkel és boldog arccal mondta: -Ugye milyen jó ember? Mostanában egyre több a jó ember, azt vettem észre! Úgy látszik megváltozik a világunk! - Mondta ragyogva.
Mindegyik férfi boldogan mosolygott rám (nem voltak piásak). Hálásan megköszöntem a segítségüket. Kijött közben a pultos asszonyság -a söprűjével álcázva magát- hogy megnézze magának, ki az, aki ekkora felfordulást okozott. Egyedül ő volt morcos.
Beállt elém a busz, (5 percre van a két falu) fölszálltam. Megköszöntem a sofőrnek. És az égieknek ezt a csodát. Azóta nevetve mesélik a faluban, hogyan fordult vissza a busz - miattam.
Úgy éreztem próbatétel volt ez mindenkinek, és legtöbben jól vizsgáztunk. Jól esik visszagondolni rá. Azt tapasztaltam, ha sugárzóak vagyunk és kedvesek, akkor mások is kedvesek lesznek hozzánk. (Kivétel erősíti a szabályt)
Várom szeretettel a hozzászólásokat, leveleket.
Dombi Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése