2013. szeptember 19., csütörtök

Mérgező italunk a tej - 2004.szeptember

  
Lassú íz partot mos... a 2004-ben megjelent cikket ma már fel merem tenni a blogra. Bár még így is sokan fognak rajta megütközni, vagy megbotránkozni. Pedig az emberiség felemelkedése a testünk és emésztésünk átalakulásával is jár. Egyre tisztább és magasabb rezgésű ételek szükségesek  tudatunk fejlődéséhez. Ezért nő rohamléptekben a vegánok száma világszerte. Élő példa vagyok én is, mert már régóta nem fogyasztok húst, de egy éve tejet és tejterméket sem, mert beteg leszek tőle. /DK

 Szerző: Szendi Gábor, megjelent: Internet Kalauz 2004 szeptember 34-37.

Mérgező italunk a tej



Elöljáróban, mert több, részben jogos megjegyzést kaptam. A cikkben idézem Jane Heimlich, a "What your doctor won't tell you" szerzője által írt előszóból, hogy "Your glass of milk, even low fat, is awash in fat (the equivalent of three slices of bacon)...". Kétségtelen, hogy glass poharat is, üveget is jelent, valószínűleg az "üveg" fordítás a mennyiségi viszonyok miatt helyesebb, ezt tehát javítottam a cikkben.

Viszont a javítás után is fennáll, hogy a mondatot nem én állítom, hanem idézem! További fontos észrevétel a koleszterin ügy. Koleszterinkérdésben, akárcsak bárki más, én is a megtévesztettek közé tartoztam. A koleszterinhipotézis meggyőződésem szerint megdőlt, ezt összefoglaltam egy másik cikkemben (lásd. menü). Ebben a cikkben mégsem javítom ki az erre vonatkozó soraimat, mert egy cikk utólagos átírása nem szokás, így hiteles. Ha 2004-ben még ezt nem tudtam, visszamenőleg nem játszom azt, hogy én már úgy születtem, hogy tudtam. Ennek a szájtnak a szellemiségének a lényege, hogyan dőlnek meg bennem, és némely értő olvasómban sok évtizedes mítoszok. Aki persze ragaszkodik hozzájuk, szíve joga.

Egy másik megjegyzés: sokan hiányolják a szakhivatkozásokat. Ez egy magazin cikk. Nem szokás a szerzőtől számon kérni szakcikkeket. De most formabontón a cikk végére illesztem az annak idején fiatalok által olvasott Internet Kalauzba kigyűjtött, közérthető hivatkozásokat. Aki ennél tudományosabb bizonyítékokat kíván, bátran keressen rá az Internet tudományos adatbázisaiban. Én annak idején ellenőriztem a főbb állításokat, és vállalom értük a felelősséget.
Az emberek fejében sok kedves emlék él a vasárnapi habos kakaóról, a tejeskávéba lógatott kifliről, a nagymama madártejéről, amelyen jéghegyként úszkáltak a tojásfehérje habgaluskák. Emlékszem, ahogy Ibolya tehén befordult az utcánkba, kitártuk neki a kaput és beballagott az istállóba a helyére. Emlékszem a frissen fejt meleg, habos tej varázsára, amit nagymamám öntött a bögrémbe. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy a tej: élet, erő, egészség. "Tejet minden gyermeknek" hirdetik a politikai programok, az anyukák agyába döngölőgéppel verik bele, hogy gyerekeik nem fognak felnőni, csontjaik csenevész pálcikák maradnak, fogaik szétmálnak az első harapástól, ha nem kapnak elég tejet. Orvosok, védőnők, diétás magazinok, és egyáltalán mindenki úgy gondolja, a legjobb, amit tehetünk önmagunkkal és gyermekeinkkel, ha vedeljük a tejet.

Kicsit más hangot üt meg Jane Heimlich, a "Tej: halálos méreg" című könyv előszavában: "Talán nem akarná meghallani, de amit egész életében mondtak Önnek a tejről, az nyilvánvaló hazugság. Az Ön üveg teje, még az alacsony zsírtartalmú is, tocsog a zsírban (ami megegyezik három szelet szalonna zsírtartalmával), a koleszterinben, az antibiotikumokban, a baktériumokban és - a legkevésbé gusztusos összetevőben - a gennyben." Indításnak hatásos, de vajon Jane Heimlich, és a könyv írója, Robert Cohen megőrültek? Vagy mi estünk áldozatául egy jó nagy hiedelemnek, a tejlobby meg röhög a markába? Na ez az, aminek mi itt most utánajárunk.

Tartalom:
  • A gyermek és a tej
  • A gyermek és a cukorbetegség
  • A tej és a rák
  • A csontok és a tej
  • A tej és a szívbetegség
  • A tej és az ember
A gyermek és a tej
Kezdjük kronológiai sorrendbe, már csak azért is, hogy még időben kitéphessük gyermekünk szájából a cumis üveget, és ha meghánytatni nem is kell, erősen fontolóra vegyük, adjunk-e neki tejet még életében és ha igen, milyen formában.

Gyermek, tejből készült cicabajusszal. Nagyon cuki reklám, egyenest az anyukák szíve közepébe, de közben ez a gyermek esetleg máris alattomos kór áldozata.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három japán kutató, akik újszülött kismajmokat neveltek fel tejporból készült tápszerrel. Ez a három japcsi gonosz volt, vagy csak kíváncsi, nem tudjuk, de a tápszerben lecsökkentették a fehérjetartalmat és megnövelték a tejcukor tartalmat, s ettől a kismajmok a későbbiek során az emberi autizmus vonásait kezdték mutatni, nevezetesen játék és szociális élet helyett sztereotip mozgásokat végeztek, félelmet és agresszivitást mutattak normál helyzetekben is, fejüket ütögették, stb. Ők voltak az Esőember majom változatai, csak értük nem jött el Tom Cruise, hogy visszahódítsa számukra az Életet. A kutatók néhány kismajom boldogtalansága árán írhattak egy cikket, hogy a fehérjehiányos táplálkozás fejlődési visszamaradottságot okoz. Igaz, elég lett volna csak Afrikába elutazni, de a tudomány már csak ilyen, kellenek az áldozatok.

A későbbiek során más kutatók azonban arra kezdtek gyanakodni, hogy talán nem egyszerűen a fehérjehiány, hanem a tejcukor-többlet lehet a probléma. Kiderült, hogy az emberi bélrendszerben két tejvadász baktériumtörzs tanyázik, az egyik jóindulatúan lebontja a tejcukrot, a másik viszont ammóniát termel, ami egyrészt kellemetlen puffadást, másrészt a vérbe kerülve súlyos idegrendszeri károsodásokat okoz. Az ammóniamérgezés suttyomban is előállhat, a szülők csak azt veszik észre, hogy gyermekük "bambán elvarázsolt", majd bizonyos mozgásokat ismételget, kezeivel furcsa lebegő mozgásokat végez, késik a beszédfejlődése, vagy éppen visszaesik a fejlődés korábbi szakaszára, netán izomgörcsök jelennek meg, stb.

Egy kutatócsoport gyermekek székletmintáján keresztül mutatta ki, hogy bizony autista gyermekek szervezetében a gonosz, ammóniatermelő baktériumok vannak túlsúlyban. Antibiotikummal sebtiben elpusztították e káros törzset, és a gyerekek fantasztikus javulást mutattak. Végül olyan ételeket adtak nekik, melyekben a jó baktériumok tanyáztak, és ezek megakadályozták az autizmus visszatértét. Na de honnan ez az isten csapása, mely a gyanútlan szülőket éri?
  • A főbűnös pl. a szoptatás hiánya, az anyatej ugyanis kialakítja azt a bélflórát, amelyben a jó baktériumok szaporodnak el.
  • A másik bűnös az olyan antibiotikus kezelés, amelynek mellékhatásaként kipusztulnak a jó baktériumok és elszaporodnak a gonoszak.
  • A harmadik bűnös a pasztörizált tej.
Az ember nemcsak állatot öl, de még a tejet is pasztörizálja. A pasztörizált tejben olyan fehérjék keletkeznek, melyek az ember, pláne a csecsemő számára nem emészthetőek. A fenti vizsgálódások során az is kiderült, hogy ammónia csak akkor keletkezik, ha a tejfehérje/tejcukor természetes aránya megbomlik. A japán kutatók kísérletükben akaratlanul is ezt idézték elő. Mármost, ha a pasztörizált tejfehérje nem annyira emészthető, máris megbomlott a kényes egyensúly, a keletkező ammóniát nem ellensúlyozza a felszívódó tejfehérje (részletekhez tessék elvégezni a biokémia szakot). És mindez láthatatlanul, alattomosan megy végbe, s közben védőnéni, doktorbácsi a hivatalos tananyag alapján melegen is, hidegen is ajánlja a tejet és a tejes tápszereket.

A gyermek és a cukorbetegség
Régóta gyanítják, és egyre több vizsgálat igazolja, hogy a gyermekkori inzulinfüggő cukorbetegséget részben a tehéntej fogyasztása okozhatja. Egy vizsgálatban azok a csecsemők, akik életük első nyolc napjában fogyasztottak tehéntejet, kétszer gyakrabban váltak életük későbbi szakaszában cukorbeteggé, mint azok, akik nem fogyasztottak az első héten tejet.

Sok kutató azonban kétségbe vonta ezeket az eredményeket, talán mert papájuknak tejgazdasága volt, vagy mert részvényesek voltak egy joghurt üzemben, esetleg pusztán tudományos kötözködésből csípte a szemüket a dolog. Ők azt mondták, hogy utólag persze mindenki úgy emlékszik, ahogy akar. Válaszként finn kutatók cukorbeteg anyák 173 csecsemőjének táplálását követték születésüktől kezdve. Egyik csoportban a csecsemők kaptak tejport is tartalmazó tápszert, a másik csoportban csak lebontott tejfehérjét tartalmazó tápszert fogyasztottak a babák táplálék-kiegészítésként. Kétéves korukra a 89 tejporos gyerekből 10-ben (11%) kifejlődtek azok a immun-ellenanyagok, melyek megtámadják a hasnyálmirigyet, és cukorbetegséghez vezetnek, míg a másik csoportban nyolcvannégyből csak 3 gyermekben (3%) termelődött ilyen ellenanyag. Egy másik vizsgálatban, akiknek cukorbeteg testvérük volt, ötször valószínűbben lettek ők is cukorbetegek, ha rendszeresen tejet ittak, mint hasonló társaik tejfogyasztás nélkül. Erre persze mondhatjuk, hogy cukorbeteg szülő gyermeke ne igyon tejet. Csakhogy Puerto Ricoban az anyák mindössze 5%-a szoptatja csak gyermekekét, s a csecsemők anyatej helyett bébitápszereket kapnak. Kubában meg minden anya szoptatja gyermekét, különben az éhen halna. A különbség az, hogy Puerto Ricoban tízszer gyakoribb a gyermekkori (juvenilis) cukorbetegség. A finnek egyébként azért annyira érdekeltek a gyermekkori cukorbetegség kutatásában, mert náluk a leggyakoribb ez a betegség, és kiugróan sok tejet fogyasztanak!

A tej és a rák
Dr. T. Colin Campbell jó példája annak, hogy lehet valaki elfogulatlan tudós tejügyben, dacára annak, hogy tejfarmon nőtt fel. Ifjúságában vedelte a tejet, később ifjú tudósként maga is részt vett a tej népszerűsítésében. 1965-ben a Fülöp-szigeteken az USA segélyprogramjának kutatójaként ügyködött. Ekkoriban a Fülöp-szigeteken sok gyermek halt meg májrákban, amit kezdetben az alultápláltsággal hoztak kapcsolatba. Campbell utánajárt a dolognak, és legnagyobb megdöbbenésére a májrák azon gyerekek körében volt kiugróan magas, akik éppen, hogy jóltápláltak voltak, és részesültek az USA-ból szállított tejpor adományokból. Campbell sehogy sem tudta ezt összeegyeztetni saját "tejes" múltjával, és azzal, amilyen pozitívan a táplálkozástudomány a tejet akkoriban látta. Aztán 1968-ban megjelent egy tudományos közlemény, amely patkányoknál kimutatta, hogy a tejfehérje májrákot okozhat. A következő harminc évben Dr. Campbell számtalan kísérletet végzett ez ügyben. Patkányoknál májrák előtti állapotot alakított ki, s a későbbiekben akkor fejlődött ki a májrák, ha a patkány tejfehérjét kapott. Ha a tejfehérje elérte a normál táplálékban a 10%-os arányt, a rák kifejlődése megindult. Egy átlagos amerikai tápláléka 17% fehérjét tartalmaz, s ha ez döntően tej, sajt, túró, akkor van miért izgulni. Dr. Campbell arra is rámutatott, hogy Ázsiában, ahol gyakorlatilag nem fogyasztanak tejet, a mellrák ötször ritkább, mint az USA-ban. Európában, a legtöbb tejet fogyasztó Skandináviában és Hollandiában a leggyakoribb a mellrák. Hasonló a helyzet a prosztatarákkal, ez is szoros kapcsolatot mutat a tejfogyasztással. Amerikában tízszer annyian halnak meg prosztatarákban, mint Ázsiában, ahol kevés tejet isznak.

Jó kérdés persze, miért okoz a tej mell- és prosztatarákot? A tehéntejben egy sejtosztódást serkentő hormon van, hogy a boci gyorsan fejlődjön. Ez a hormon azonos az emberben termelődő hasonló hormonnal, és a rákos, elfajuló szövetek igen szeretik őt. Egy pohár tej megduplázhatja a szervezetben keringő, osztódást serkentő hormon szintjét. A pasztörizálás során ez a hormon nem károsodik, és az emésztés során egy része felszívódik. Ez a hormon tejtől függetlenül is kulcsszerepet játszik a prosztatarák és a mellrák kialakulásában. A 40-50 év közötti nők körében egy százalékra tehető a diagnosztizált mellrák, de kb. 40%-ban vannak "ugrásra kész" elfajult sejtek. A mellszövet különösen hajlamos a kóros burjánzásra, és így a sok tejet fogyasztó nők fokozott mellrák kockázatnak vannak kitéve.

A tej és a rák közti másik kapocs az, hogy az ember rovarirtó szereket (DDT, dioxin, atrazin) használ a mezőgazdaságban, melyet a tehén a szénával együtt elfogyaszt, és jó részét a tejzsírral választja ki. A tej elfogyasztása után ezek a zsírban oldódó, genetikai károsodást okozó, alig bomló mérgek az emberi zsírszövetekben, így pl. a mellben halmozódnak fel. Mellrákos nőkben a rovarirtó szerek maradványainak többszörösét mutatták ki mind a mellszövetben, mind a vérben. Ezek a mérgek nem csupán sejtelfajulást okoznak, hanem a mellszövet burjánzását serkentő női nemi hormonok hatását utánozzák. Mi több, egy 14.000 fős vizsgálatban azt is kimutatták, hogy a rovarirtók az anyatejjel a csecsemőkbe is átkerülnek.

Volt egy kis botrány, amikor Amerika egyik legkedveltebb jégkrémében, a Ben & Jerry's Ice Cream-ben a megengedett dioxin tízezerszeresét találták kutatók. A jégkrém gyárosok nyilván nem szándékosan sűrítik a dioxintartalmat, úgyhogy ez csak egy példája annak, mit eszünk-iszunk meg a tejtermékekkel.

És még egy rossz hír. A tehenek jó része egy bizonyos leukémia vírussal van fertőzve. A tejfeldolgozókban a sokféle helyről begyűjtött tejet összeöntik, úgyhogy a tej garantáltan fertőzött lesz, még ha volna is egy-két steril gazdaság. A pasztörizálás ezt a vírust nem pusztítja el. Egy 1990-ben megjelent 11 éves követéses vizsgálat kimutatta, hogy akik rendszeresen isznak tejet, azok 3,4-szer gyakrabban betegszenek meg leukémiában. A leukémia gyakoribb a tejjel foglalkozók körében, és az USA tejtermelő államaiban a leukémia gyakorisága a tejelő tehenek számával mutat összefüggést.

A csontok és a tej
A tévéreklámok alapján sok naiv ember azt gondolná, hogy a csontok tulajdonképpen tejből és joghurtból állnak össze. Bűnt követ el az az anya, sugallja a reklám, aki gyermekét nem eteti x. és y. joghurttal. Az idősebb generációt is riogatják, a csontritkulás ma már népbetegség, aki nem iszik elég tejet, az bizony tolókocsiban végzi.

Sajnálom, hogy nekem kell a rossz hírt közölnöm, de a helyzet az, hogy mindennek pontosan az ellenkezője tűnik igaznak.

Dr. McDougall szerint "A mítoszt, hogy a csontritkulást a kalciumhiány okozza, arra találták ki, hogy a tejtermékeket el lehessen adni. A legtöbb kalciumot az amerikai nő fogyasztja, és ők szenvednek a legtöbbet a csontritkulástól".

2000-ben jelent meg egy vizsgálat, amely a tejtermékeken keresztüli kalciumfogyasztás és a fiatalkori csontépülés kapcsolatát vizsgálta. A kutatók számára is meglepő volt, hogy a 12-16 év között vizsgált lányoknál 18 éves korukban a csontsűrűség nem mutatott összefüggést a korábbi kalciumfogyasztással, viszont szoros kapcsolat volt a naponta végzett sportolással.
Egy nagy amerikai vizsgálatban 12 éven át vizsgálták 78.000 nő táplálkozási szokásait. Akik a legtöbb tejterméket, és következésképen a legtöbb kalciumot fogyasztották, azok közt kétszer gyakoribb volt a csípőcsonttörés. Észak-Amerikában és Észak-Európában, ahol kétszer-háromszor több kalciumot fogyasztanak az emberek tejtermékeken keresztül, kétszer-háromszor gyakoribbak is a csontritkulásos törések. Amerikában 50 év felett minden második nő és minden nyolcadik férfi csontritkulásos törést szenved el, miközben itt a legmagasabb a kalcium bevitel. Ezzel szemben Kínában, ahol alig fogyasztanak tejtermékeket, a csontritkulásos törések az amerikai átlag ötöde csupán.

Az amerikai Nemzeti Tejtanács egy vizsgálatot finanszírozott, melyben klimaxon átesett nők egy csoportja két éven át naponta megivott három pohár tejet. A vizsgálat végeztével összehasonlították őket azokkal a nőkkel, akik ez idő alatt nem ittak tejet. A Nemzeti Tejtanács felhagyott azzal a tervével, hogy az eredményeket szórólapokon terjessze a fogyasztók között, ugyanis kiderült, hogy a tejívók két év alatt kétszer annyi csonttömeget veszítettek, mint a tejet nem ivók.

A csontok a mozgástól erődösnek és vastagszanak. Tudjuk jól, hogy az űrhajósok egyik nagy problémája a csontritkulás, ami a súlytalanság és a mozgáshiány miatt alakul ki náluk.
A csontritkulás azért fokozott a sok tejterméket fogyasztóknál, mert a túlzott fehérjefogyasztás kioldja a kalciumot a csontokból. Igaz ez általában is az állati fehérjékre. Egy vizsgálatban az állati fehérjéket fogyasztó nők körében majdnem négyszer gyakoribb volt a csonttörés, mint a vegetáriánusok között.

A tej és a szívbetegség
A civilizált világban az emberek leggyakrabban az érelmeszesedés következményeibe és a szívinfarktusba halnak bele. Számos vizsgálat igazolta, hogy az erek elmeszesedése és az infarktus szoros kapcsolatot mutat a tej és tejtermék fogyasztással. A tejben egy csomó koleszterin és zsír van. Ennek hatását nem kell ragozni a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek korában. Egy 17 országra kiterjedő vizsgálatban a koleszterinszint és a szíveredetű halálozás pozitív kapcsolatban volt a tejfogyasztással. A túl sok kalcium is felelős. A tej tele van kalciummal, amely kiválik az erek falán és ez okozza az érfalak megvastagodását és elmerevedését. Több vizsgálat megerősítette, hogy a tejcukor szintén komoly kockázatot jelent. Egy 1998-as tanulmány szerint a zsírmentes tejfogyasztás mértéke mutatta a legszorosabb statisztikai kapcsolatot a szívkoszorúér-elmeszesedéssel. Ennek magyarázata a tejben lévő tejcukor, melynek hatására fokozódik a kalcium felszívódás és az erek falán való lerakódás. Egy 1994-es, több vizsgálatot elemző összefoglalóban Dr. Segall a tejcukor fogyasztás és a szívbetegség közt találta a legszorosabb kapcsolatot. Azon vidékeken, ahol a tejfogyasztás nagyon alacsony, vagy tejcukor-intolerancia a jellemző, a szívbetegség jóval ritkább jelenség.

A tej és az ember
A tej a csecsemőkoron túl természetellenes táplálék, mondja Dr. Campbell. Az embergyerek bélrendszerében a korai időkben még van tejcukorlebontó baktériumflóra, hiszen az anyatej is tartalmaz tejcukrot. A későbbi években azonban ez eltűnik, legalábbis így van ez az Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és Dél-Európa legnagyobb részén élő embereknél. Az észak-európai ember egy genetikai mutáció miatt képes felnőtt korában is lebontani a tejcukrot, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tej egészséges. Az amerikai fehér ember valójában európai ember, ezért képes tejet inni. Az észak-amerikai színes bőrű lakosság többségének bélrendszere azonban nem tud megbirkózni a tejcukorral.

Egy másik megfontolandó szempont, hogy minden emlős a maga kicsinye számára optimális tejet termel. Az ember csak azért választotta a tehenet, mert jámbor állat és sok tejet tud termelni. A tehéntej azonban egészen más összetételű, mint az emberi tej. A tehéntej 3-4-szer több fehérjét, 5-7-szer több ásványi anyagot tartalmaz, viszont hiányzanak belőle alapvető zsírsavak, melyek az agyfejlődéshez is szükségesek.

A tehéntejbe minden átmegy, amit a tehén kap. A teheneket gyakran kezelik növekedési hormonokkal, hogy több tejet adjanak, gyakran kezelik őket antibiotikummal különféle betegségek és tőgygyulladás ellen. Murphy törvényei szerint ezek akkor is benne lesznek a tejben, ha nem volna szabad benne lenniük. A tehén kedves állat, nem rajta múlik, mit választ ki a tejébe, hanem azon, mit tesznek elébe. A tejfogyasztás a fentieken túl szoros kapcsolatot mutat mindenféle allergiákkal, bélrendszeri problémákkal, fertőzésekkel. Felteszem, ha ez Amerikában probléma, még inkább probléma nálunk!

De legyen valami jó hír is a végére. A jó hír a tejfogyasztóknak az, hogy az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium megtiltotta, hogy olyan tejet forgalmazzanak, amely literenként 750 millió gennysejtnél többet tartalmaz. A tiltásnak meg is lett az eredménye, mostanság az amerikai tej átlagosan 300 millió gennysejtet tartalmaz literenként. Számítások szerint ez arra utal, hogy a tehenek kb. harmada aktuálisan mindig fertőzött, következésképen antibiotikummal kezelik és ez természetesen a tejbe is belekerül. De ez végül is jó, mi lenne, ha még nem is kezelnék őket?
A hazai genny-arányokat nem ismerem, de reméljük mi is egyre kevesebb gennyet iszunk meg tejünkkel. Elvégre, ha meg akarunk felelni az EU szabványoknak, igyekeznünk kell.
Linkek közkívánatra:
  1. www.mercola.com/2004/jun/26/autism_malnutrition.htm
  2. www.mercola.com/1997/archive/cows_milk.htm
  3. www.mercola.com/1999/archive/dairy_and_diabetes.htm
  4. www.mercola.com/2000/june/17/milk_diabetes.htm
  5. www.mercola.com/2000/jul/30/milk.htm
  6. www.notmilk.com/torre.html
  7. www.notmilk.com/deb/062198.html
  8. www.fwhc.org/health/xeno.htm
  9. www.mercola.com/1999/archive/dont_get_milk.htm
  10. www.junkscience.com/nov99/benjerry.htm
  11. www.notmilk.com/leukemia.html
  12. www.notmilk.com/calbones.html
  13. www.mercola.com/2000/jul/9/exercise_bone_density.htm
  14. www.notmilk.com/h.html
  15. www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=PubMed&list_uids=7814174&dopt=Abstract
  16. www.notmilk.com/pusmilk.html
  17. Cohen, R.: Milk. The deadly poison. Argus Publishing Inc. Englewood Cliffs, NJ. 1998.
  18. Oski, F.A.: Don't drink your milk! Teach Services, Inc. Brusthon, New York, 1996
Szerző: Szendi gábor, megjelent: Internet Kalauz 2004 szeptember 34-37.
Forrás: Tények és Tévhitek




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése