2013. augusztus 17., szombat

Légy büszke MAGYAR - Tudjuk-e? 08.16.


Légy büszke MAGYAR

1. Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500.000 magyar érkezett a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal ( 16.000.000 ), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarság lélekszámát illetően?

A mai Franciaország területén például a IX. században 7.000.000 ember élt és ma mindössze 58.000.000 embert lehet találni Frankhonban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

2. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkeztünk a Kárpát medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?

3. Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a “művelt” angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba.

4. Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200.000, magyar népdalt, amelyből 100.000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

magyar-nepmesek 

5. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik hetedhét országot, fanyűvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

6. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű; ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

7. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót ( kazak ), a hosszú kabátot ( kaftán ). Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt, addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsóneműt a kockás szoknya alá.

8. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény- és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső ázsiai térségből.

9. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának ércentruma, a Kárpát-medencében van.

10. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az Izlandi 720-ból.

11. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

12. Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkre mentek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!
No és akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről.

Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítanak Brüsszelben.


S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza: “Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!”

” Jó magyarnak lenni, igen nehéz, 
de nem lehetetlen!” – Széchenyi


Forrás: http://kaslerarpad.hu/?p=4534#post-4534 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése