2013. július 9., kedd

Üzenet a Himalájából? Bhután, és a GDP - 07.08.


Lassan a világ többi részén is belátják ugyanis, hogy a lakosság jóléte pusztán a GDP alapján nem mérhető.


Üzenet a Himalájából? 

Bhután, és a GDP

Érdekes, és elgondolkodtató írásra akadtam a minap.
Kicsit meghökkenhet a kedves Olvasót, hiszen hogyan is kerülhet egy apró, himalájai ország erre a honlapra, ahol gyakorlatilag a nemzet élethalálharcát szervezzük?


Remélhetőleg eme írás, és az eredeti cikk végigolvasása után a válasz egyértelmű lesz.



Mielőtt sokan megijednének, hogy itt valami újabb finnugor elmélet cáfolat következik a magyarság ázsiai eredetének bizonygatásával, vagy éppen a buddhista “szeretetrezgésről” elmélkedünk, azt megnyugtatom.

Arról van szó mindössze, hogy ez az apró királyság
minden bizonnyal jó irányban keresi a modern, neoliberális, fogyasztói szemléletű “irracionális materializmus”, vagyis a fogyasztás állandó növelésén alapuló gazdasági berendezkedés alternatíváját: megalkotta a “bruttó nemzeti boldogság” kifejezését a más országokban használatos GDP mérőszám helyett.


Az első olvasatra megmosolyogtató kifejezés komoly bölcsességet takar, és legalábbis elgondolkoztató, főleg egy olyan depressziós nemzet számára, mint mi vagyunk. Az irracionális materializmus általános “nyugati” betegség, mi magyarok azonban gyakorlatilag már nem is tudunk másképp tekinteni a saját életünkre, mint olyan valamire, amit a jövedelmünk, és a vagyoni helyzetünk határoz meg, és minősít.

Ékes példa erre Lázár János emlékezetes kirohanása, mely szerint mindenki annyit ér, amennyije van.

A maga szintjén természetesen igaza van, mert kimondva-kimondatlanul tényleg ez határozza meg gondolkodásunkat a “módszerváltás” óta. Nem kell diploma hozzá, hogy lássuk, miféle lefele húzó ördögi spirált indított el a magyar társadalomban ez az elmevírus. Ha úgy tetszik, a devizahitel-katasztrófa ennek egyik közvetlen tünete. Gazdagabb országokban ideig-óráig fenntartható ez a szemlélet, mert finanszírozható, de jól látható, hogy rövid időn belül ott is a dolgok alapos átértékelésére fognak kényszerülni.

Bhután minderre gyakorlatilag anélkül jött rá, hogy végigment volna a neoliberális fogyasztói társadalom különböző stációin. A mértékletességet hirdető, buddhista alapú kultúrája persze nagy segítségére volt ebben, de hogy mennyire komolyan gondolják, az jól látszik abból, hogy immár olyan országok is igyekeznek a “bruttó nemzeti boldogság” mérőszámát a saját viszonyaikra adaptálni, mint Japán, Franciaország, Anglia. Lassan a világ többi részén is belátják ugyanis, hogy a lakosság jóléte pusztán a GDP alapján nem mérhető. Azért, mert néhány húzóágazat esetleg feldobja a GDP-t, még az egészségügy, az oktatás, és sok más fontos társadalmi tényező nem feltétlen működik jól, és az emberek nem érzik magukat sem elégedettnek, sem motiváltnak.


Mi hát a boldogság titka Bhután királya szerint? Tanulságos sorok következnek:

A király egyszerre tűzte ki célul az ország modernizálását és az ősi értékek megőrzését.  A bruttó nemzeti boldogság kifejezés négy pilléren nyugszik: fenntartható fejlődés, környezetvédelem, a kultúra megőrzése és felelős kormányzás. A fejlesztési projekteket, új törvényeket a Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottsága hagyja jóvá. Ha úgy ítélik meg, hogy azok felborítják a vallási értékek, környezetvédelem, család, stb. egyensúlyát, a fejlesztéseket leállítják, illetve módosítják.

Most pedig gondoljuk át, mindezekből Magyarországon mi, és mennyire működik…

A végső tényező pedig mindenféle gazdasági-társadalmi környezetben maga az ember. Pontosabban az emberi lélek, tudat. Mert végső soron ott dől el minden, és ez nem ezoterikus premissza, hanem puszta tény. Lelki beteg lakossággal élhető országot építeni nem lehet. Viszont kell egyfajta “recept” a gyógyuláshoz, és ehhez Bhután adhat némi támpontot.

Vajon ha megmérnénk Magyarország bruttó nemzeti összboldogságát, miféle számokat kaphatnánk? Azt hiszem, a válasz mindenki számára egyértelmű. És itt el kell gondolkodnunk azon, vajon miért is harcolunk a kifosztásunk ellen. Mert ha azért, hogy újra elkövessük azokat a hibákat, amik ide juttattak minket, akkor harc helyett egyszerűbb a kivándorlás. Külföldön még lehet, hogy folytatható az irracionális materializmuson alapuló életmód, amíg az ottani gazdasági viszonyok ezt lehetővé teszik. De láthatóan már ott sem sokáig, legalábbis messze nem annyi embernek, mint most.

El kell tehát gondolkodnunk azon, miért is harcolunk, és mit akarunk utána. Ne feledjük: anyagi értelemben Magyarország még most is gazdagabb ország, mint Bhután. Tehát a szegénységünk nem lehet kifogás arra, hogy a banki iga lerázása után némileg mi is megváltozzunk. Csak akkor fog változni a környezetünk, az országunk is.

Bálint Zoltán

Forrás:  Origo
http://kaslerarpad.hu/?p=3938 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése