Tanúbizonyság az együttérzésről és egyensúlyról- 06.06.

 

Kedves Magyarok!

Ma egy kicsit még jobban megszerettem itthon lenni. A híresztelt példátlan összefogást megtapasztaltam, láttam, részese lehettem. Az elmúlt 4 órában lapátoltuk és hordtuk a homokzsákokat Arrabona Fotós barátunkkal. Bácsán ahol az egyik homokzsák logisztikai központ van, ahonnan a homokzsákokat viszik a teherautók oda ahol nagy szükség van rá. Azt az odaadó munkát amit mindenkin láttam meg kéne tapasztalnia mindenkinek. Ebben a nehéz helyzetben jön a legjobban az összefogás. Látni, hogy itt vagyunk egymásnak amikor baj van. Férfiak, fiúk, nők és lányok keményen dolgoznak, megállás nélkül és így óránként eszméletlen sok homokzsákot sikerült útnak indítani. Ma mindenki rengeteg ismeretlen ismerőst szerzett akikkel együtt lelkesítettük egymást amikor már megfájdult a derekunk, kisebesedett a kezünk.
Amikor jöttem haza a hideg végigfutott rajtam ahogy a lámpák fényében még ilyenkor is több száz embert láttam dolgozni már sok - sok elkészült homokzsák mellett.

Az ország különböző pontjáról érkeztek szakemberek és önkéntesek, Pécs, Szeged, stb... akikkel azt üzenjük mindenkinek akiknek mindene az áradó Duna mellett van, hogy minden percben újabb homokzsákokat küldünk, itt vagyunk, segítünk, együtt vagyunk és nem hagyunk senkit a bajban!

A magyar mentalitásról nekem jó ideig ez fog az eszembe jutni!

Tisztelettel: Póczik Bence

 
(Fotó: Esztergomi Árvíz, Beszédes Sándor, 1876)


Kinál Katalin (Esztergom) írta ma este itt a Facebook-on:

"Voltunk ma a családdal homokzsákot pakolni és elgondolkodtam azon, amit átéltem. Rengetegen jöttek és dolgoztak önként. Kamaszok, akik állítólak lusták és motiválatlanok, keményen és lelkesen dolgoztak, gyerekek, idősek és fiatalok, férfiak és nők lapátolták együtt a homokot, csapatként. Folyamatosan jöttek az önkéntesek, akik etették és itatták a csapatot. Volt, aki kávét hozott, vizet, zsíros kenyeret, isteni babgulyást melynek mennyisége a Duna mennyiségével vetekedett.
Ezt az árvizet mi ajándékba kaptuk.
Ajándékba kaptuk azért, hogy megélhessük, jók vagyunk, segítünk egymásnak, segítünk a gátakon, képesek vagyunk egy emberként megmozdulni, gondoskodunk egymásról. Egy ellenség van a Duna, aki –miközben ezen gondolkodtam- békésen hömpölygött, hatalmas volt és szelíd, és ha van neki, akkor mosolygott a bajusza alatt. „Én megcsináltam, összehoztalak titeket Esztergomiak!”




 

"Azt mondják mindenfele a polgármesterek, hogy hihetetlen az az önzetlen segítség, amit az önkéntesek nyújtanak."

 Sziasztok, ma (06.07) kb. 50 önkéntest tudtunk 5 helyszínre irányítani, vittünk ki ezen kívül 400 kesztyűt és vagy 500 szendvicset. Azt mondják mindenfele a polgármesterek, hogy hihetetlen az az önzetlen segítség, amit az önkéntesek nyújtanak. Mindenhol határidőre végeztek a mai terv szerinti munkákkal. Én holnap is egész nap koordinálok, elérhető vagyok, szendvicseket csinálhatnátok, elmegyünk értük ha kell és visszük ki! MECSÉRRE KÉNE REGGELRE 8RA 10 EMBER! Jelentkezni a polgármesternél kell a Pm hivatalban!
Köszönjük a PIKTORNAK a kesztyűket a Losonczy családnak és segítő barátaiknak a szenyókat!
Hívjatok nyugodtan 30-9794000
 Pák András