Az Olimpia elé

Találtam közösségi oldalon:

Paralimpián

Néhány évvel ezelőtt az egyik Paralimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.

A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. 

A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult.

Mindegyikük!

Az egyik down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. 

Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért? 

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. 

Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

Ha egy kicsit elgondolkodtatott ez a történet, oszd meg a barátaiddal, hátha rájuk is hatással lesz...

Sport

Írta: Dombi Katalin

Részlet az Ébresztő c. könyvből

A testmozgásról  tudjuk, hogy egészséges. A sport is az, ill. az lenne, de....  gond van vele.. Konkrétabban a versenysporttal. Nagyszerű eredmények születnek a versenyeken....de meddig fokozhatók az eredmények?

Őszintén mondom nem csodálkozom, hogy doppingszereket használnak. Az emberi fizikum teljesítőképessége véges. Normális körülmények között nem növelhető jobban a teljesítmény. Nem szabad még jobban túlfeszíteni  az  izmokat, ízületeket, idegeket.

A sportolók már megszokták, hogy lesérülnek. Húzódás, szakadás történik  edzés, vagy verseny közben.... Ezzel jár, gondolják. Korán kiöregszenek a versenyekből, akkor aztán újabb gondok jelentkeznek a túlhajtott edzések hiánya miatt. Idegrendszeri problémák és elhízás.... Szervezetük nem egykönnyen tud normális szintre visszaállni.

Mire jó a versenyzés ? A dicsőség, a büszkeség hajtja az embereket és az országokat is. „Mi bezzeg ennyi és ennyi aranyat szereztünk a versenyen!” Vagy mint a Római Birodalomban, a XI. század emberének is a „cirkusz és kenyér” a kívánsága? 

Föláldozzuk a sportolókat. Most már szó szerint is. Fiatal férfiak hirtelen rosszul lesznek az edzésen Hat év alatt több mint harminc élsportoló hunyt el így...Nem tudják mitől...

A doppingvizsgálat vajon mennyire eredményes? A bizottság rááll az ismert  szerek kimutatására, és közben a sportolók már  újabbat használnak, legalábbis azok, akik  megfelelő háttérrel rendelkeznek. Azt az anyagot még mások nem ismerik, tehát nem kimutatható. Versenyfutás ez. Újabb és újabb szereket vetnek be.... Nehéz ügy.

Itt-ott azért előfordul, hogy akik valami pluszt hozzá akarnak tenni,  normálisabb módszerhez folyamodnak. Például jógáznak. Mert  koncentrációval, relaxációval és nagyobb energiafelvétellel   jobb eredményt tudnak elérni.

A focimeccsekkel is baj van. A Római Birodalomban az aréna közepén volt a verekedés, most viszont a nézőtéren és az utcán. Sok szurkoló elveszti a fejét, annyira beleéli magát a meccsbe. Előfordul, hogy eleve ellenségnek tekintik az ellenfél táborát. A bíró valós, vagy vélt hibái pedig fel is ingerelhetik a tömeget. Ezt kihasználják azok, akik jó bulinak tartják a randalírozást..... Egyre több a rendőr, egyre több a sérülés, a felháborodás. Valami nagyon nem stimmel.... Közben óriási pénzösszegek forognak. ..A játékosokat sokmillóért adják-veszik a csapatok, és sokmilliót keresnek a focisták...Egyre másra derülnek ki bundabotrányok …Csalások sorozata?...Becsapni a szurkolókat?...Mire jó ez?

Ilyen meccsekre nincs szükség!...Nem lehetne a focit valahogy másként szervezni?

Az élsportolók  többnyire gyerekként kezdik a nagyon komoly edzéseket, ami teljesen lefoglalja az idejüket. Nem tudnak úgy élni, mint mások, a fiatalságuk gyakorlatilag rámegy a sportra.

Arra pedig mi szükség van, hogy  emberek milliárdjai csak ülnek és nézik, hogy mások hogyan sportolnak? Ők pedig esetleg csak az öklüket, vagy a sörösüveget emelik meg?

Ébredj!

A sport nem a dicsőségért és az anyagi haszonért van, hanem az egészségért!

Feladata egészségünk védelme.

A mienké, mindenkié.

  

Vagyis a sport a tömegek sportja.

Sok jó kezdeményezésnek lehetünk tanúi, de ne csak rendezvényekben gondolkodjunk. A tömegnek nem  kell okvetlenül együtt sportolnia. Az egyesületek,  klubok, stb. feladata, hogy felvállalják azokat, akik csak saját örömük és egészségük javára szeretnének sportolni.  Sok fiatal abbahagyja nálunk a sportot, amikor rá akarják kényszeríteni őket a versenyzésre. Én is így voltam vele.

Nyugati országokban ez jobban működik, mint nálunk. Tudom, ehhez pénz kell... kellene. ...  Uszodák, sportcsarnokok és sportpályák sincsenek elég mennyiségben. Ha pedig azt építünk, akkor meg azért morognak az emberek. Közben az élsportra rengeteget költünk. Közben itt a válság is... ami aztán összekuszálja mégjobban a szálakat.

A  tömegsport rendezvényeken a részvétel a fontos. Szerencsére erre  sok jó példa van nálunk is.. A fő cél  a résztvevők minél nagyobb száma, és az örömteli élmény.

Ha mindenképpen versenyezni akarunk, akkor javaslom, hogy mindenki a saját eddigi eredményeivel versenyezzen. Ne egymással! - Vicces? - Ki tud jobban teljesíteni, mint előzőleg ... Persze  csak egy bizonyos egészséges határig.

 Az egészség, az öröm és a fejlődés a fontos.

A fizikai és mentális képességek fejlesztése, 

 károsodás nélkül.

Azt viszont el se tudom képzelni, hogy a focival mit lehetne csinálni. Lehet, hogy  mindennapi életünk  problémái tükröződnek benne. A gyűlölet és a garázdaság,  a haszonlesés, az őrült üzleti nyerészkedések, csalások  egyre komolyabb megnyilvánulásai arra figyelmeztetnek, hogy változtatni kell. Sürgősen.

Teljesen más az Olimpiai Játékok megnyitóünnepsége, mint a versenysport általában.  Egészen különös dolog.

Minden szervező ország alaposan kitesz magáért. Valami nagyszerűt szeretnének mutatni és adni a világnak. Ez sikerül is. Hogy hányan nézik egyenesben, nem tudom, de gondolom nem milliók, hanem milliárdban lehet kifejezni. 

A helyszínen és a tévé előtt ülő nagy számú néző figyelme a Föld egyetlen pontjára irányul, ugyanarra az eseményre. (ez egy fontos tény)

Ünnepség van, nem küzdelem. (ez a másik fontos tény)

Emelkedett hangulatot kelt az emberekben. Ez csodálatos élmény! Szinte tapintani lehet ilyenkor az öröm, az összetartozás érzését. Egy erőteljes pozitív energiaáramlás indul meg, mely lelkileg felemelő, és egységbe kovácsolja a nézők tömegét. (ez a harmadik fontos tény)

Szükség van az ilyen élményekre. El tudnám képzelni hagyományos versenyzés nélkül is.

Találjuk ki milyen legyen a jövő sportja és Olimpiája!

Igen,

 az új szép világot nekünk kell kitalálni, 

mindannyiunknak. 

Mert még ilyen  nem volt.

*

Találjuk ki  olyannak, 

hogy  jobb legyen, 

mint az eddigiek.   

*

Képzeljük el máris!

*

Lélegezzünk mélyeket.

*

Képzeljük el a jövő sportolóit,

akik saját kedvtelésükre,

az egészségükért sportolnak,

akik egészségesek és hosszú életűek.

*

Képzeljük el az Olimpiát,

a nagy világeseményt,

mely a testvériségről,

a békéről szól,

mely egységbe kovácsolja a népeket.

*

 Lélegezzünk,

lássuk lelki szemeinkkel,

és érezzük az örömet, a békét!